Bugi első napja az iskolában

Bugi, a formás kis zöld versenyautó alig várta már, hogy eljöjjön a nagy nap, melyen először lépheti át elsősként az iskola kapuit.

Minden este megkérdezte anyukájától, hogy hányat kell még aludni a tanítás kezdetéig. Anyukája türelmesen elmesélte estéről estére, mire számíthat, mi fog történni vele az iskolában. Bugi teljesen felkészülten, örömmel, izgatottan várta a nagy eseményt. A tanévnyitó előtti estén lelkesedéssel telve, boldogan bújt be ágyikójába. Reggel Bugi anyukája időben nyitott be kisfia szobájába és legnagyobb meglepetésére a kis járművet nem az ágyban pihenve találta, hanem már szinte indulásra készen álldogált a szoba közepén.

-Nahát, Bugi, nagyon ügyes vagy. Gyere ki a konyhába, vár rád a finom reggeli-invitálta a nagy autó a kis járgányt az ebédlőbe.

A verda gyorsan el is készült a reggelivel és elindultak az autótanodába. Hamarosan megérkeztek, éppen időben értek oda, mert perceken belül megjelent az igazgató bácsi, hogy elmondja ünnepi beszédét. Bugi sosem látott még ennyi csinosan felöltözött, kedves kis négykerekűt egy helyen. A megnyitó ünnepség szerfelett nagy élményt jelentett neki.

A ceremónia befejezte után egy kedves néni jött az első osztályosok körébe, nyilvánvalóan ő lesz majd a tanító néni, állapította meg magában Bugi. Igaza is lett. A szimpatikus, folyamatosan mosolygó néni megkérte a legkisebb tanítványokat és szüleiket, hogy kövessék őt az osztályterembe. Nahát, de gyönyörű, barátságos, elragadó terem is volt ez! Feltehetően az összes tanuló remekül fogja itt érezni magát, mivel elegendő hely jutott minden diák számára. A vidám, színes képek, dekorációk is nagy kedvet varázsoltak a gyerekeknek a tanuláshoz. Egy rövid bemutatkozás után még néhány fontos dolgot említett a tanító néni, majd megkérte a szülőket, hogy búcsúzzanak el gyermeküktől, ugyanis hamarosan kezdetét veszi az első tanóra. Az apró nebulóktól sorban köszöntek el szüleik és elindulhatott a nagy kaland…

A tanító néni megkérte a gyerekeket, hogy először is rajzolják le, mi volt a legcsodálatosabb élményük a nyáron. Rövid gondolkozás és álmodozás után neki is láttak a járgányok a munkának. Sorban készültek a szebbnél szebb alkotások, melyek vidámságán, bájosságán és ötletességén maga a tanító néni is meglepődött. Mivel nagyon elégedett volt az eredménnyel, meg is osztotta a gyerekekkel tervét, miszerint a hét utolsó tanítási napjára egy kis kiállítást szerveznek az osztályban. Ezt persze megtekinthetik a szülők, az iskola tanulói és tanárai egyaránt. Bugi egy közös kirándulást örökített meg, melyen anyukája és apukája is részt vett.

Kis szünet után újabb játékos feladat következett. A tanító azt találta ki, hogy a gyerekek adjanak elő neki egy rövid, érdekes műsort. A kisdiákok bravúros teljesítményén a rokonszenves tanító néni őszintén meglepődött. Örömmel nézte végig a gyermekek elbűvölő fellépését, mely változatos műsorszámokból, éneklésből, szavalásból és egy rövid jelenetből állt. Mivel ilyen ügyes, fantáziadús és leleményes osztálya még sohasem volt a pedagógus néninek, rögtön újabb elképzelése támadt, hogyan tehetné még élvezetesebbé a csemetéknek az iskolát.

Egy rövid szünet után meg is osztotta a lurkókkal a tervét. Ha ők is egyetértenek és kedvük lenne ugyanezt a műsort előadni a szülőknek is, akkor bizonyosan nagy örömet tudnának szerezni az anyukáknak, apukáknak. Persze minden tanuló részt akart venni a közös előadáson, melyre ezt követően minden nap hűségesen és kitartóan készültek. A tanító néni sok segítséget nyújtott a gyerekeknek, majd az első fogadóórán be is jelentette a szülőknek, hogy a következő hónap első péntek délutánján a diákok egy produkcióval várják a nagyérdemű közönséget. A felnőttek nagy kíváncsisággal várták csemetéik előadását. A rendezvényre az egész város lakosságát meghívták, így tették igazán nagyszabásúvá az ünnepséget.

A főpróba sajnos nem sikerült túl fényesen. A pöttöm járművek bár csinosan felöltözködve, összeszorult gyomorral ácsorogtak a bemutató kezdete előtt. A növendékek leginkább a tanító néni bíztató, lelkesítő szavaira vágytak. Persze érezte ezt nagyon jól a patrónusuk, nem is cselekedett másképp. A műsor kezdete előtt odaszaladt a félelemmel telt, reszkető kis csapathoz. Kedvesen emlékeztette őket arra, hogy már mennyi sikert éltek át együtt, mennyire jól alakult a rajzkiállításuk is, mennyire ügyesen tudnak csapatként együttműködni és a jövőt kissé előrevetítve megígérte, hogy kimondhatatlan megkönnyebbültséggel fognak a műsor végén meghajolni a közönségnek.

Ez a rövid, de annál inkább lélekmelengető és bátorító beszéd meghozta a diákok merészségét. Kezdetét is vehette a fellépés. A lurkók felnőtteket megszégyenítő lélekjelenléttel, csillogó szemekkel és óriási odaadással mutatták be tudásuk legjavát. Természetesen a diadalmas siker sem maradhatott el. A tanító néni jövendölésének megfelelően fellélegezve, felszabadultan hajoltak meg pöttöm színészóriásaink a nagy tapsvihar közepette …